|
Megszálló kóbor lelkek
A behatás jelenléte meggyőződésünk és ismereteink szerint azt jelenti, hogy a kérdéses illető pillanatnyilag nincs egyedül fizikai testében. Nem árt, ha azt is tudomásul vesszük, hogy e megszállók jószántukból soha sem szokták elhagyni a már jól "bejáratott" gazdatestet. E "megszállók" lehetnek a test tulajdonosának elhunyt rokonai, kik valamilyen oknál fogva nem tudtak "elmenni". Feltehetően úgy érzik, hogy még valamilyen dolguk (elintézetlen ügy, bosszú, stb.) van e világon. De az is lehet, hogy a túl bensőséges kapcsolat foka miatt, az illető nem tudta elengedni Őket.
Végeredményben e megszállók lehetnek akár "egyszerű" idegenek is, kik ebben a testben találtak számukra megfelelő "menedéket", illetve e testben találták meg azon szenvedélyek (pl. szex, alkohol, drog, dohányzás, stb.) által nyújtott élvezeteket, melyek számukra még életükben a mindent jelentették.
A behatás megléte esetén a megszállt illetőt rémálmok gyötrik, ezért álmában beszél, kiabál. A behatás meglétéről az is tanúskodik, hogy az álmában kiadott hangok egyáltalán nem az Ő saját orgánumán szólalnak meg, sőt előfordulhatnak az illető által egyáltalán nem ismert idegen nyelvi megnyilatkozások is. Továbbá előfordulhat, hogy a megszállt illető rá egyáltalán nem jellemző módon olyan dühkitöréseket produkál, melynek láthatóan nincs kiváltó oka.
Bármely változatról is van szó, egy biztos: a megszállóknak nem itt van a helyük!
Kiválasztott
Kiválasztottságról akkor beszélünk (tudomásunk szerint), ha az illetőt születése (egyes vélemények szerint fogantatása) pillanatában Teremtőnk egy egyenlőre csak általa ismert feladat elvégzésére kiválasztotta. Ez önmagában a "megjelölésen" kívül semmit sem jelent, semmiféle plusz képességgel nem jár, és az is előfordulhat, hogy a kiválasztott úgy éli le az életét, hogy sohasem kerül sor a feladat elvégzésére való felszólításra (megszólítás). Tehát téves felfogás az, hogy a kiválasztottnak valamilyen különleges képességgel kell rendelkeznie. Ha van ilyen különleges képesség (pl. abszolút zenei hallás), akkor az semmiféleképpen nem függ össze a kiválasztottsággal. A kiválasztottság az örömteli várakozás időszaka, amikor várjuk, hogy Teremtőnk megszólítson, s feladatot adjon. A kiválasztottság, megfelelő spirituális háttérrel rendelkező személy(ek) számára egyszerű módon (pálca, inga) kimérhető, mint ahogyan pl. a megkeresztelés ténye is.
Megszólított
Megszólítottságról (tudomásunk szerint) akkor beszélünk, ha Teremtőnk "megszólítja" (valamely feladat elvégzésére szólítja fel) az általában kiválasztottként születettet.
Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor egy nem kiválasztottként születettet szólít meg. Ez akkor történhet meg, ha feltétlenül segítségre van szüksége egy másik kiválasztott és már megszólított személynek. Pl. egy kiskorú (vagy egy mozgásképtelen) megszólítotthoz "hozzárendelik" valamely szülőjét (illetve társát) ki ugyan nem kiválasztottként született, de most a megszólított kiszolgálása (a megfelelő körülmények biztosítása) miatt, a feladat elvégzésének idejére (csak erre az időre) megszólítottá válik. Tehát e megszólítottság végeredményben meghatározható időintervallumra szól, és ennek lejártával általában meg is szűnik. Látható, hogy ez nem egyenértékű az "igazi"-val, amikor is az illetőt - ki kiválasztottként született -, megszólítják.
De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi is történhet abban az esetben, amikor egy nem kiválasztottként született személy még ebben a fizikai létében sikeresen teljesíti karmikus feladatait. Ekkor nagy a valószínűsége annak, hogy karmikus feladatai teljesítését követően rövid időn belül kiválasztottá, esetleg megszólítottá váljék.
A megszólítás első fizikai jele az aura hirtelen és - talán számunkra - hihetetlen mértékű növekedése. E hirtelen növekedést az első időkben általában fáradtság, gyengeség, szédülés kíséri. Fokozottan jelentkeznek e tünetek a vérnyomásproblémákkal küszködőknél, kiknél megnőhet a vérnyomás-ingadozás mértéke. Minden ilyen jellegű feladat ellátásához más és más méretű aura (belső energia) szükséges. Mivel az elején sohasem tudhatjuk, hogy mi is lesz az illető feladata, így azt sem tudhatjuk, hogy meddig fog aurája növekedni, azaz meddig tart a "türelmi" idő. Tapasztalataink szerint azonban, a megszólítottság kezdetétől számított egy hónapnyi "türelmi" idővel még biztonsággal lehet számítani. Mivel az aura mérete szélsőséges esetben akár a végtelent is elérheti, így ebben az esetben természetesen hosszabb lesz a "türelmi" idő is.
Ha még az aura növekedésének ideje alatt az illető "ébred" és felveszi a kapcsolatot Isteni segítőivel, és e kapcsolatfelvétel folyamán elismeri, hogy FELTÉTEL (és alkudozás) NÉLKÜL vállalja a feladatot, akkor megkapja azokat a képességeket is, melyek feladata ellátásához szükségesek. Ha nem veszi észre megszólítottságát - azaz nem tesz semmit -, akkor az aura végső méretének elérése után a megszólítottság és az esetlegesen addig kapott képességek vissza lesznek vonva- fejlesztve. Ugyan így visszavonásra kerül a megszólítottság abban az esetben is, ha a megszólított és esetleg már képességekkel is rendelkező személy nem képes elfogadni és betartani az "Uram meghajlok az akaratod előtt!" vagy a "Legyen meg a Te akaratod!" alap-feltételeket, illetve tevékenysége nem éppen a megfelelő irányba mutat, azaz meg nem engedhető, az eredettel össze nem egyeztethető az illető tevékenysége, viselkedése. Így fordulhat elő olyan eset, hogy a hirtelen feltűnt, és bizonyítottan hatásosan működő képességekkel rendelkező személy egyszer csak "elveszti" ez irányú képességét. Egy kis ideig még próbálkozik, de hamar rájön, hogy képességei immár nem működnek. Ekkor jobb esetben belátja, hogy képességek híján képtelen a segítésre, rosszabb esetben - mivel képtelen elszakadni a múltbéli tevékenységtől -, eredménytelen kuruzslóvá válik.
Jó tudni, hogy az észre nem vett megszólítás addig ismétlődik, amíg észre nem veszik, illetve az illető be nem fejezi földi pályafutását. Ezért léteznek olyan illetők, kik már többször is voltak megszólítottak, de ezt még egyszer sem vették észre.
A megszólítottság, megfelelő spirituális háttérrel rendelkező személy(ek) számára egyszerű módon (pálca, inga) kimérhető.
Elementál
Ahogyan az immunrendszerünk a fizikai világ objektumai ellen véd minket, ugyan így távol tartja tőlünk saját jól működő programrendszerünk az ellenséges elementált. Alapvetően csak azokra vagyunk nyitottak, amelyek javunkra válhatnak, amelyek erősít(het)ik saját rendszerünket. Ezeknek tápot teremtünk (anyagot és energiát biztosítunk számukra). Ezen gondolatok "kicsíráznak" bennünk és beépülnek e világi programrendszerünkbe. De ahogyan fizikai immunrendszerünk sem legyőzhetetlen, ugyan úgy a negatív elementálok is megtelepedhetnek bennünk (különféle betegségek, esetleg még megszállottság is). Ez csak akkor következhet be, ha tápot adunk nekik, azaz elfogadjuk őket valóságnak!
Az elfogadás, illetve "teremtés" úgy működik, hogy - mint tudvalevő -, az agy maga hatalmas energiát bocsát ki. Ez a hatalmas energia egy idő után folyamatosan fenntartja az illúziót maga körül. A gondolat koncentrálásával hatalmas energiát tudunk egy pontra küldeni, mellyel akár még tárgyakat is lehet mozgatni. A gondolatnak olyan ereje van, amivel hatni lehet a sejtekre, a molekulákra, az atomokra, a vegyületekre, sőt még más emberekre (pl. hipnózis) is. Ezek a gondolatok azok az elementálok, melyek folyamatosan távoznak az emberből. Az ember eleinte szétszórt gondolatai csapongnak a tér minden irányába, ezért úgy is elképzelhetjük, mint a koncentrálatlan (szórt) fényt. E gondolatok (elementálok) folytonosan visszatérnek az emberhez energiáért, és ha van energia-utánpótlás, erősödnek (koncentrálódnak). Ez akkor következik be, amikor az ember újra és újra ugyanarra gondol. Ez a folyamat addig tart, mígnem elhatalmasodik felette, s olyan erős lesz, hogy fizikai valósággá válik, és "tulajdonosa", illetve létrehozója által többé már nem kezelhető. Pl. így alakul(hat)nak ki az eleinte vélt, később valósággá váló egyéb, és főként így alakulnak ki a különféle szenvedélybetegségek.
De természetesen "vevők" lehetünk a mások által akaratlanul, illetve tudatosan létrehozott (számunkra ártó) elementálokra is. Befogadás esetén nagyon rövid időn belül mint saját elementált kezel(het)jük a fent leírtak szerint.
Elementár
Végeredményben, a különféle mesékben már megismerkedhettünk velük: manók, koboldok, sellők, tündérek, lidércek, stb. Mivel "működési" területük a négy elem: a föld, a víz, a levegő és a tűz, elemi lényeknek, elementároknak nevezzük őket.
Az elementár a mágusok, a táltosok és a boszorkányok, a mentális mágia révén tudatosan, esetleg civil személyek spontán, öntudatlan tevékenysége által létbehívott koncentrált gondolati erő megtestesítője, melynek középpontjában egy vagy több gondolatidea áll. Ezt különböző jellegű, tulajdonságú és minőségű energiaszimbólum veszi körül. A gondolati síkon való megjelenést követően teremtője életet lehel belé, azaz lélekkel ruházza fel, majd formát, alakot kap az éterikus síkon és végül - ha az őt alkotó teremtője úgy akarja -, manifesztálódik fizikai síkon is. Az így létbehívott elementár az emberi aura megfelelő rétegében elhelyezve végrehajtja a teremtője által rábízott feladatokat.
Megállapíthatjuk, hogy ezek az elementárok igen fejlett egyéniséggel és egyedien csak rájuk jellemző személyiséggel rendelkeznek, de mindemellett megmaradnak fiktív, gondolati úton létbehívott, tudat szülte lényeknek. Ezért teremtőjüknek a rájuk bízott feladat teljesítését követően feltétlenül le kell bontania őket, mivel ellenkező esetben energiát rabolva élősködni kezdenek - adott esetben akár teremtőjükön is -, korlátozva az emberi szabadságot. Ezek az elementárok kiszívják az életerőt, sivárrá teszik a lelki életet, elhomályosítják a szellemet; és az általuk megszállva tartott ember kontroll nélküli szolgájukká válik. Így a személyiség tudattalanul egy teljesen új karmát gyűjt(het) össze saját maga számára, s ez által teljes mértékben elveszt(het)i identitását.
Ezek az elementárok csak addig létezhetnek, amíg a személyiségben a tudati és az érzelmi tartalom töltése a szeretet által meg nem változik, s ez által maga a személyiség a megbánás, a vezeklés és a jóvátétel által, megváltást nem nyer.
Tisztátalan lélek, tisztátalan szellem
"Tisztátalan lélek", "tisztátalan szellem" "démon", ezek olyan kifejezések, melyeket véleményünk szerint, mint szavakat a környező világból (esetleg más vallásokból) vettünk át, hogy azokkal a "hatalma(ka)t" jelezzük. Olyan hatalma(ka)t, amik gyakran uralmuk alá vetik az embert és tisztátalan, romboló tettekre kényszerítik Őt. A görög kultúrában a daimon eredetileg minden emberfölötti hatalom neve volt, pl. ide tartoztak az istenek is. Később a néphit elhunytak lelkeire értette, különösen azokéra, akik erőszakos halállal haltak meg és akik mint kísértetek folytatják küzdelmeiket. Később, a minden természetes okra vissza nem vezethető rossznak a szerzőjére értették. A zsidó kultúrában bukott angyalok, illetve gonosz lelkek neveként találkozhatunk velük. Az Ószövetségben a Sátán név szerepel elsősorban kísértőként és Isten ellenségeként. Az evangélium beszámolójában a tisztátalan lélektől megszállt ember Jézus közeledtére felkiált. Ez és az egyéni tudás hírül adása "tudom ki vagy: az Isten szentje" olyan kifejezés, amely a korabeli varázslási (Mágusi) szövegekben is megtalálható volt és azt a célt szolgálta, hogy megakadályozzon egy ördögűzést.
Úgy gondoljuk, hogy a gonosz lelkeket, akik megteremtésükkor még bűntelenek voltak, Isten pontosan olyan természettel, hatalommal és dicsőséggel ruházta fel, mint a szent lényeket, jelenlegi követeit. De később bűnbe estek, majd szövetkeztek Isten meggyalázására és az emberek elpusztítására. A Szentírás tájékoztat összeesküvésükről és kormányzatukról, különböző rendjeikről, értelmességükről, ravaszságukról, és az emberek békéje és boldogsága ellen szőtt gonosz terveikről. Az általuk meggyötört emberek nemcsak betegségekben szenvedtek. Krisztus jól tudta, hogy mivel van dolga, és felismerte a gonosz lelkek közvetlen jelenlétét és működését. Az ördögtől megszállott ember meggyógyítását az evangélium tehát úgy beszéli el, hogy világosan jelzi; Jézus és kortársai (apostolok) cselekedetét igazi ördögűzésnek tartja. Ezt ellenfelei is elismerték, csak ők ezt úgy magyarázták, hogy ezt az ördögök fejedelmének segítségével teszi. Jézus ezzel szemben világosan meg is magyarázza, hogy az ördögűzést olyan jelnek tartja, amely egyértelműen hirdeti Isten uralmának megérkezését.
Véleményünk szerint számukról, hatalmukról és gonoszságukról, valamint Krisztus hatalmáról és irgalmáról ékesen beszél a gadarai ördöngösök meggyógyításáról szóló szentírási történet. Azok a szerencsétlen megszállottak, lerázva minden korlátot, vonaglottak, tajtékzottak. Kiáltásuk messze elhallatszott. Megsebezték önmagukat, és veszélyt jelentettek környezetük számára is. Vérző, eltorzult testük, és tébolyultságuk olyan látványt nyújtott, amiben csak a sötétség fejedelme gyönyörködhetett. Jézus parancsára a gonosz lelkek eltávoztak áldozatukból, és a megszabadított emberek nyugodtan, csendben, józanul, szelíden ültek a Megváltó lábánál. A démonoknak Jézus megengedte, hogy egy disznónyájat besodorjanak a tengerbe. Gadara lakóit ez a veszteség érzékenyebben érintette, mint a Krisztus nyújtotta áldás, és könyörögtek a mennyei Orvosnak, hogy hagyja el őket. Krisztus szándéka azonban nem hiúsult meg. Hagyta, hogy a gonosz lelkek elpusztítsák a disznónyájat, tanulságul azoknak a zsidóknak, akik a nyerészkedés kedvéért tenyésztették e számukra tisztátalan állatokat. Ha Krisztus nem fékezte volna meg a démonokat, akkor nemcsak a disznókat fojtották volna a tengerbe, hanem őrzőiket és tulajdonosaikat is. Az őrzők és a tulajdonosok egyedül Krisztus hatalmának és irgalmának köszönhették, hogy életben maradtak. A történteket Isten azért engedte meg, hogy a tanítványok tanúi legyenek Sátán kegyetlen hatalmának, amit az emberek és az állatok felett gyakorol.
A Biblia tanúsága szerint a démonoktól megszállt emberek többsége nagyon szenvedett. De voltak kivételek is. Egyesek, hogy a természetfölötti erő birtokába jussanak, szívesen fogadták Sátán munkáját. Ezeknek természetesen nem volt küzdelmük a démonokkal. Közöttük voltak azok, akik a jövendölés lelkét kapták - Simon mágus, az ördöngös Elimás és az a szolgálóleányka, aki Filippiben Pál és Silás nyomában járt.
"Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban." Luther Mártonnak ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette. Ugyanakkor nem árt megjegyeznünk, hogy a tisztátalan lélek, illetve a tisztátalan szellem eltávolítása után sem lehetünk teljes biztonságban: "Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Akkor azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt." (Mt 12,43-45)
S végül szolgáljon okulásunkra a következő történet:
Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt. Már éppen tiltakozni akart, de az után arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar. Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba. Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább." Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak. Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azon kívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban." Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt. Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség!", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett. "Ha hely kell" - válaszolta kiáltására a teve -, "kint tágasabb!"
Az elementál maga nem más, mint tiszta információ. Ez lehet, pl. egy természeti elementál, lehet egy valamikor(i) élő objektumé, de lehet egy ember által kigondolt "struktúra" is, mint pl. regényalak, szellem (sátán, fajgyűlölet), démon (féltékenység, betegség), ártó vagy gyógyító gondolat, stb. Véleményünk szerint önmagában teljesen veszélytelen, mivel anyag és főleg energia nélkül "üzemképtelen".
Forrás: http://www.osero.hu/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
KÉPEK
